|
|
|
|
|
Szupergyümölcs
A szupergyümölcs egy, az élelmiszer- és üdítőipar által 2005-ben létrehozott marketingkifejezés, mely tápanyagokban kimagaslóan gazdag és antioxidáns gyümölcsre utal. Korábban csak gyümölcslé készítésre használták, míg 2007-től kezdtek feltűnni kozmetikai, édesipari és bioélelmiszer-alapanyagként.
Szupergyümölcsöt egészségre tett hatás szempontjából meghatározó tulajdonságok:
-
tápérték
-
antioxidáns hatás
-
egyes molekulák helyes működéshez való hozzásegítése
-
betegségek kialakulásának csökkentése/megelőzése
Szupergyümölcsnek tartott növények:
-
nóni
-
gránátalma
A gránátalma őshazája Dél-, Nyugat- és Közép-Ázsia (Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Irán), de mára már Európa földközi-tengeri területein és Dél-Amerika melegebb vidékein is elterjedt.
A Földközi-tengernél és Közel-Keleten, például Iránban, Egyiptomban, Palesztinában, Izraelben, de Spanyolországban, Marokkóban, Tunéziában a gránátalma évszázadok óta kedvelt gyümölcs. A Távol-Keleten is kezd elterjedni. Indiában fűszerként használják, Indonéziában delima-ként ismert.
A gránátalma Közép-Európában is termeszthető, az enyhe tél miatt. Budapesten, az Iparművészeti Múzeum előkertjében található egy gránátalmafa, amely évente egyszer virágzik.
A spanyol gyarmatosítás során a gránátalma eljutott a Karib-térségbe, Latin-Amerikába.
A kezdetben zöld, később narancssárga színű gyümölcs kinézetében egy bogyóhoz hasonlít. A gyümölcs átmérője kb. 10 cm. A termés sokmagvú, rekeszes bogyótermés. A vastag héj alatt fehér hártyákkal osztott gyümölcs rengeteg apró magot tartalmaz, a magokon különálló gyümölcshús van.
A gránátalma nagy mennyiségű flavonoidot (mint például antociánt és quercetin) tartalmaz. Káliumban, C-vitaminban és kalciumban gazdag.
-
fekete áfonya
Magyarországon a Sopron környéki és Vas megyei erdőkben, kisebb állományokban fordul elő. Az erdélyi havasok jellegzetes gyümölcse. Borsó nagyságú, hamvaskék termése (Myrtilli fructus) a vadas ételek híres ízesítője.
Savanyú talajú tölgyesek és bükkösök lakója, de behúzódik az ültetett fenyvesek szélére is. A sekély, savanyú talajú erdőkben általában csoportosan-tömegesen jelenik meg.
Alacsony növésű (30–60 cm), gazdagon elágazó félcserje. A levelek tojásdadok, kihegyezettek, finoman fűrészesek, kopaszak. A gömbös, korsó alakú párta halvány zöldes-vörös, az érett bogyó gömbös, feketés-kék, hamvas. Áprilistól júniusig nyílik. Gazdagon elágazó,legyökeresedő ágai szögletesek, zöldes színűek, akár ezer négyzetméteres kolóniák is hajthatnak egyetlen tőről. A faiskolákban nemesített változata nagyobb bogyókat terem. A humuszban gazdag, savanyú kémhatású, vízzel közepesen ellátott talajt szereti. A kert félárnyékos részeinek szép dísze is lehet.
Gyümölcssavakat, cukrot, pektint, cseranyagot, vitaminokat, flavonoidokat (főleg antociánokat), arbutint, sok vasat, A, D és C vitamint tartalmaz.
-
vörös áfonya
-
szőlő
Megkövesült magok tanúságai szerint a nemzetség ősi fajai a pliocén időszakban legalábbis az északi flórabirodalom a (meleg) mérsékelt égövben mindenfelé nőttek. Termőterületük a jégkorszakban drasztikusan összezsugorodott, a Mediterráneumban és attól északra csak elszigetelt menedékekben élhettek túl. A holocén időszakban a refúgiumokban egymástól genetikailag eltávolodott szőlőfajok ismét terjeszkedni kezdtek. A nemzetség eközben holarktikus maradt: a mintegy hatvan faj többsége Kelet-Ázsiában, illetve Észak-Amerikában él.
A legnagyobb karriert az apró szemű, savanyú bogyójú ligeti szőlő (Vitis silvertis) futotta be. Ezt időszámításunk előtt 4000–5000 évvel vonták termelésbe a Kaukázuson túl, a mai Irán, Örményország, Azerbajdzsán vidékén. Ebből fejlődött ki a kerti szőlő (Vitis sativa), majd 2–3000 év termesztés eredményeként a bortermő szőlő (Vitis vinifera).
A holocén időszak elején a Kárpát-medencében is megtelepedett több szőlőfaj, egyebek között a ligeti szőlő is; ezt mára az Észak-Amerikából behozott, majd kivadult parti szőlő sokhelyütt kiszorította.
Minden szőlő gyümölcsei 6-300 szemből álló fürtökben rendeződnek el. A szemek színe igen változatos, egy faj alfajainál akár eltérő is lehet. Jellemző szín a fekete, a kék, az arany, a zöld, a lila, a piros, a rózsaszín, a barna, a barackszín és a fehér.
Felhasználásuk sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor vagy szőlőmagolaj.
Terméstípusa: bogyótermés.
-
garcinia
„Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szupergy%C3%BCm%C3%B6lcs”
<< Vissza
|
|
|
|
|
|
|
|